Ildikó babát vár, boldog a pár. Nevet is választottak, úgy hívják majd a gyereket: Bérc. Há…, makogtam, de a „mindjárt-édesanya“ kisegített: - Kisfiú, kisfiút akartunk, különleges, frappáns névvel. Sikerült. Hogy fokozzam az izgalmamat, megkérdeztem: - Ha kislány? - Csermely - jött az újabb ütés.

Hát mi más is? Aztán hogy majd átok vagy áldás lesz kiskölökként, apukaként, bácsikaként a neve, úgyis kiderül. Szerintem, büszke lesz a nevére, ahogyan szinte valamennyien elfogadjuk, megszeretjük a sajátunként. Vele együtt vagyunk személyiségek. A szülők választási szabadságát úgy öröklik a gyerekeik is, hogy előbb-utóbb nekik is dönteni kell.

Arról érdemes beszélni, hogy tetszik vagy nem egy név, de megbélyegezni, kicsúfolni bárkit miatta illetlenség. A Bencék, Máték, Zsófik, Annák után ideig óráig hápogunk csak a már választható Antónión, Leándroszon.

Keresztnevünket a nagyon utálom esetben hivatalosan kicserélhetjük másra. Eddig nem rohantunk: Mária 409 ezer él köztünk. Én sem vagyok kevesen: 210 ezer Ilona van még rajtam kívül. László 334 ezer, István 321 ezer.
Ezek után… Felhívott a kismama: mégsem Bérc lesz a kisfiú, túl extrém…, inkább Frodó.
Sokkal jobb, jegyeztem meg, és üdvözlöm A Gyűrűk urát.

* * *

Szabó Erika, Hegmanné Nemes Sára, Molnár Ágnes - a tények és a tisztesség úgy kívánja, hogy pótoljam azoknak az államtitkár nőknek a nevét, akik az Itt is, ott is négy nő című, szeptember 24-én megjelent jegyzetemből, több lista - bizonyára figyelmetlen - átböngészése után kimaradtak. Így heten vannak, de a véleményem ettől nem változott.

Most, hogy kizokogtuk magunkat a műsorvezetőnő szomorú történetein; kajánul csámcsogtunk a tehetséges, ám bódulásra hajlamos színész szabálytalan vadászkalandján, megállapíthatjuk: ezerrel virágzik a celeb(vagy mi)ipar, eladható árukkal. Ha megnyugodtunk, menjünk el boltba a tej- és élelmiszeripari árukért is: ígérem, a sírásra görbült száj nem marad el.

Az „élet, erő, egészség“ italt az idén harmadik alkalommal érte az a szégyen, hogy drágábbért emeljük le a polcokról. Nem vagyok nagy tejivó, de azért a jó sok kakóval, cukorral meghintett tejbegrízt mégsem főzhetem erjesztett gyümölcspanccsal, aminek nagy keletje lett a konyhákban.

Már mondani sem merem, hogy a krumplievés világbajnoka sem lennék, mert még azt hinnék, finnyáskodom, de tessék kipróbálni: ma ugyanannyi forintjukért hány darab krumplit mér a mérleg? Persze, hogy kevesebbet. Jócskán felszökött az ára a rizsnek is; és nesze neked, vitamin, az alma 167,2 százalékkal (rettenetesen sok) drágább a tavalyihoz képest: vezet is „szégyenlistán”. Ha a kisgyerek ordít egy kis sajtért, mutassák meg neki a szülei: ezt kapnál, drágám, ha nem lenne dupla drágán.

Jó hír: ócsóér adják a ropit, egy kilót is megehetünk 450 forintért. Javaslom, kapja meg az alapvető élelmiszer minősítést: vajba mártva, parízerrel tűzve, nem lehet az olyan rossz! (A férjuraméknak adjanak nyugtatót előtte).
Ne felejtsem! Azért működik a művész iparág is. Vasárnap este a Színikritikusok Díját Törőcsik Mari is elnyerte.
Ropizás közben, kedves szülők, meséljék el a fiataloknak, ki is ő. Ne adják fel, előbb-utóbb megértik.

Pálinkás jó reggelt, hölgyeim és uraim! Így ébredtünk ma a cefrére hangolt világban. Éppen itt az ideje, hogy valami hasznosat is csináljunk otthon: nyugdíjasok, kismamák, munkanélküliek, álinfluenzások, járóbetegek és egyéb unatkozó naplopók.

Mindjárt egy kis gyógyszerszámtan! Tudják-e, mennyi a pálinka és az aszpirin összege? Nem? Tizenegy. Hogyan? Úgy, hogy a pálinka üt, az aszpirin meg hat, és ugyebár üt + hat= tizenegy.
Jó kedvem van, na.

Az meg nem vicc, hogy minden gondok bajaira fűben (vigyázz, az más, attól kódulsz, ha bebódulsz!) (gyümölcs)fában, az otthon főzőtt pályinkában van az orvosság + a boldogság. Ha több száz éve földesúri kiváltság volt a gyümölcspárlatok készítése, ma megérdemlik a demokratikus jobbágyok is a kutyulást.

Köll egy konyha, elő kell venni a sublótból a sipítós, robbanós kuktát. A cefre belerakása nem művészet, ha előtte jó érzékkel, éjszaka és titokban leszüreteltük a szomszéd + szomszédjának gyümölcsösét. Zugpálinka a zugokból?

Legyen marha büdös, minél jobban bokákolsz tőle, annál jobb. A löttyedt - ki nem mondom, milyen szagú és állagú -, valahai gyümölcsökre hasonlító masszát beleöntjük a sziszegőbe… Tovább nem tudom…

…Amikor lesz már pálinkánk, igyuk és igyuk. Amíg a boldogságtól libegünk, majd csak erősödik a forint meg az éhes, sovány kisgyerek; majd csak esik a benzinár meg a feszültség; majd csak nő a börtönlakók száma meg az életszínvonal!

Ha néha kijózanodunk, eladjuk a megmaradt pálinkánkat, és elindulunk az egymillió új munkahely programjának megvalósítása útján.

Köllene tízszer százezer kukta!

Meghülyült a barátom barátja. Sajnos, nem ritka, sőt, mintha az utóbbi néhány évben megszaporodtak volna az erős érzelmi kötelékeket szétcibáló kapcsolatok.

Van egy szórakoztató, ártatlan gyerekjáték; mennyire szerettük: Szakíts, ha bírsz! A barátom barátja bírt. És nem játszásiból, hanem a valóság legrémesebb szeletéből vágott ízetlen, új utat. Képes volt szedett-vedett sérelmei miatt felrúgni évtizedes kapcsolatot. És tudom, hogy mindig a lesajnált, félrelökött másik sérül inkább lelkileg, dolgozza fel nehezen a történteket.

A fenébe is, mi az oka? A mindenhova bekúszó politika. A barátom barátja szeánszokra jár, és tanító mesterei úgy gőzölik, hogy ítélőképességét vesztve felejtett el emlékeket: a gyermekkoruk csínytevéseiben is szoros egymásra utaltságot; a közös örömöket, sírásokat; a józanító, egymás fejére koppintásokat; a családi élményeket…

Elveszett a tapintat, a gondolat szabadsága a barátom és barátja között. Odalett a véleményük, a személyiségük kibontakoztatásának tiszteletben tartása: a gyűlölet, az elsöprő lendületű meg nem értés, a megalázó sértegetések, a tolerancia hiánya miatt. Negyvennyolc év sülve-főve lét után.

Nem szeretik már egymást. A barátom ettől szenved, a barátja pökhendi gőggel tagadja meg őt. Szinte hihetetlen, de a testi fenyítéstől sem riadna vissza; ő, aki vehemensebben, fizikailag erősebbként állta útját minden támadó kölöknek, fiatalnak annak idején. Óvta.

Mit mondhattam volna a lelkileg összetört barátomnak? Én még itt vagyok, és egy újabb ismeretség is szép ajándék. Lehet.

Svájcban figyelnek (egy)másra. Éppen nőuralom lett a kormányban. A szociáldemokraták egyik képviselőjét csütörtökön választották be a héttagú kabinetbe, ahol ő a negyedik nő. Sorozatos megújulásukat bizonyítja: ott csak 1971 óta járulhatnak a nők a szavazóurnákhoz, miután a férfiak teljes választójogot szavaztak meg nekik.

Nálunk általában nem igazán szeretik, nem tisztelik a nőket a férfiak. Hoppá! Tessék velem nyugodtan vitatkozni! A sokféle gagyi műsorban, újságban az üres szex a téma. Amíg lejárató, olcsó és ócska módon a testre fókuszálnak, nehéz lesz ebből a helyzetből feltornászniuk magukat a nőknek az okosság, a pontosság, a megbízhatóság, az empátia magas létrájára. A hódolat mellett több elismerés járna, mert nem csak a női bájtól kellene hasra esniük a nyakkendős uraknak.

Férfi ismerősőmnek az a véleménye: „Ugyan, ebben az országban sem a nőket, sem a férfiakat, sem a fiatalokat, sem a nyugdíjasokat nem veszi emberszámba a politika. Évtizedek óta maszatolás, ferdítés uralja a demokráciánkat. Miért a nők lennének kivételek?”

Igaz, rendre előkerül a lányok, asszonyok közéleti szerepének fontossága, mégis tolatunk. Az Orbán-kabinetben nincs miniszternő. A negyvenkét államtitkárból csak Hoffmann Rózsa, Győri Enikő, Nagy Róza, Vízkelety Mariann tud lépést tartani a férfiakkal?

Igen, Svájcban, hazánkban is négy nő a hatalom csúcsán és alcsúcsán. Micsoda különbséggel!
Nem várok előrelépést a helyhatósági választások eredményétől sem. Ígérem, összeszámolom, megyénkben hány nő lesz felelős polgármesterként, képviselőként települése ügyeiért. Aztán megbeszéljük.

A világ legsikeresebb szerzői jól élnek. Erről a magyarok is tehetnek. James Patterson, mára írógyáros, 70 millió dollárt keresett ebben az évben. Stephenie Meyer „csak“ 40 millióra tett szert a Twilight-könyvekkel. Őt a horrorszerző, Stephen King követi, megelőzve az idén négy új kötettel jelentkező - százkötetes - Danielle Steelt, a romantikus regények királynőjét.

Szégyellni valóm-e, vagy a javamra irandó, hogy egyetlen fillérrel sem gyarapítottam a vagyonukat? Mindegy. Inkább az lehet, hogy a kihívásokhoz igazodik bötűjük + hatásos reklámmal etetnek.
Az évtized legjobb magyar szerzői a dollárálmon innen hódítanak: Esterházy Péter Harmonia Caelestis óriásmunkája; Nádas Péter Párhuzamos történetek című, háromkötetes regénye; a tizennyolc nyelvre lefordított Dragomán-féle A fehér király című könyv.

Büszkeségünket nem az ár-érték, hanem az életszag-érték, a hozzánk szólás táplálja.
Nem gondolom, hogy Tóth Krisztina versei lekörözik a Rémautót, de ha a horrorosok csettintenek Bartis Attila Nyugalom című, lelket kifordító történetére, akkor az irodalmi ízlés betolakodásáról kell már beszélni. A vélemény szabadságába bele kell férjen a „jó“.

Ne maradjunk rögtönzött lista nélkül!
Íme az enyém:
1. Márquez: Száz év magány,
2. Örkény: Egypercesek,
3. Csehov művei,
4. Bartis Attila: Nyugalom,
5. Márai.: A gyertyák csonkig égnek,
6. Szabó Magda: Ajtó,
7. Golding: A legyek ura,
8. T. Mann: József és testvérei,
9. Hašek: Švejk,
10. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk,
+ 1. Esterházy: Harmonia caelestis.
Érdekelne, mi az Ön TOP 10 + 1 könyve. Írja meg!

Mindig van miért ketté szakadnunk. Pedig lenne közös dolgunk, de a politikusokat megkínáló előnyök miatt megbicsaklik a közös ügyünk. Októberben választunk. Élhetünk demokratikus jogunkkal, de jó nagy hendikeppel érkezünk az urnákhoz: addigra a jelöltek, a jelölőszervezetek megkaphatták a névjegyzékben szereplő választópolgárok adait, ha fizettek érte.

A (kampány)kutya sem vette figyelembe, jó e ez így. Az adatvédelmi szakember arra biztat, hogy megtilthassuk adataink kampánycélú kiadását. Biztos sem kell hozzá, mert, ha jól tudom - az alkotmány szerint még érvényes -, ez durva beavatkozás a személyes szabadságjogunkba. Azért kell a nyolcmillió választó név- és lakcíme, hogy megszólíthassanak bennünket a poltikusok.

Rafinált, kényelmes megoldás. És ha nekünk megfizethetetlen adataink értéke; vagy nagyobb, mint a különböző formában hozzáférhető 3,30 (negyven évvel ezelőtti kenyérár!); 5,40; 6,40 forint?

Győzzenek meg a politikusok: vagy nem leszünk olcsójánosok; vagy esélyük sem lesz hozzájutni; vagy örömmel adjuk oda adatainkat. Ha nekik megéri, küzdjenek meg érte!

Megjegyzem, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény alapján azt megtilthatjuk, hogy adatainkat marketingcélra kiadja a népességnyilvántartó, a választással összefüggésben kért adatokat nem. Ismerve a hazai sportszerűség mintaképeit, adunk egy nagy pofont a sz…nak! Már bocs’.

Politikai célokra a legtöbb európai országban nem akarják a személyes adatokat eltulajdonítani furmányos törvényi felhatalmazással. Ja, mert ott nem öntözik a demokrácia vadhajtásait.

Kislányként kaptam egy pofont a napközis tanítótól. Megalázva éreztem magam, ott állt körülöttem az egész csoport. Böngésztünk a móri kecske-hegyi szőlőkben. Találtam egy hatalmas fürt szőlőt, de a tanító szerint onnan loptam, ahol még nem szüreteltek le. Ma is beleborzongok. Vigasztaló volt, hogy a szüleim nekem hittek. Az elképzelhetetlen lett volna, hogy az apukám bemegy a suliba, és arcon csapja a tanárnőt.

A gyereket pofozni tilos! Egy mátészalkai szakközépiskola tanára, kormánypárti polgármesterjelölt, bevallotta - videó is készült róla -, a kokit és a nyakonütést beveti a gyerekek nevelésében.
Ki üthet előbb, a tanár vagy a diák? Vagy, mint a western-filmekben? Puff, nagy maflás a kölöknek, oszt jön a család apraja-nagyja, és egy balhoroggal megkínálja a tanár/nőt? Vagy fordítva? Az iskolában erőszakoskodókat már büntetik; akkor a durva, nevelési módszereiben igen csak egyszerű pedagógus se ússza meg fegyelmi nélkül!

Az iskola szentély - kellene legyen. Már nálunk is előfordul sok helyen, hogy oda idegen nem teheti be a lábát. Tőlünk nyugatabbra ez természetes - a bejáratig mehet kézenfogva a szülő a gyermekkel, ott útjára engedi -, nincs a folyosókon császkáló, traccsoló, pedagógust leszólító idegen. Az iskola tisztelt munkahely.

Igen, a második otthon, szoktuk idézgetni. Rendben van, ahogyan az is: a család lakásának szobájában, konyhájában nem botlanak bele reklamáló tanárba a szülők. Ugye?
Érdekelne, hogy a diákot bátran kokizó, nyakonütő tanár, esetleges polgármesterként hogyan büntetne a településén? Nyakonütős fővesztéssel?

Álmoskás szombat délelőtt, kiszabadultak esőfogságukból a városlakók. Nem sokan hihettek az időjárás átmeneti kegyelmében, mert a szokásosnál kevesebben vagyunk az utcán. Fogjuk rá, hogy a semmi különös hangulatban megengedőbb magával szemben az ember? Ne fogjuk rá, mert Tuskóék esőben, fagyban, napsütésben is tuskók. A vörös hajú asszony, mint egy balfék kémkiküldött, körbepásztázza szemével a parkolót, majd beszól apusnak a bomba frankó autó nyitott ajtaján, a nagydarab férfi kimászik belőle, és elindulnak az üzletbe. Látják, hogy látom: édes páromék sunyin beálltak a mozgáskorlátozottaknak kijelölt helyre.

Benn, a festékes polcok között, vörösné reklamál: „Micsoda népség dolgozik itt, sz…nak az illemre, percek óta várakoztatnak!” Közelebb megyek, jól a szemébe nézve megjegyzem: „Ja, vannak egészen pofátlan emberek.“ Istenuccse felismert, mert olyan gyorsan elhallgatott, mint a nyakon öntött hároméves. Elslisszoltak.

Az aluljáróban tűsarkon billegő mamika kisgyermekét - arcába csípve - vonszolja maga mellett, érdeklődően sziszegve: „Mi a k… anyádnak üvöltesz?“ „Talán mert fáj neki…“ - próbálkozom kíváncsiságát kielégíteni. Nem nagy sikerrel, mert visítva szólít fel arra, hogy “Fogd be pofád”!

Otthon aztán átböngészem a neten a híreket: párt- és kampánybalhék, gyilok, ecsembecsemek. Friss: Liptai Klaudia elszerette a mintaférjet (akinek a felesége a második gyermeküket várja).
A ker.csatorna ajnározott példaképével nem kell ujjat húznom az uncsi szombaton. Most befogom a… - szám.

Öröm: Nagy hatalmasság vagyok.
Ész: Tehát nagy az irigyeid száma is.
Öröm: Tömérdek hatalmam van.
Ész: És sok a veszedelem körülötted.
Öröm: Roppant hatalmú vagyok.
Ész: Fáradalmaid véget nem érnek, gondjaid kibogozhatatlanok.
Öröm: Sokat megtehetek.
Ész: Amennyiben többet tehetsz mások ellenében, mások is többet tehetnek ellenedben.
Öröm: Ez a hatalom csúcsa.
Ész: Ha nagyobb a hatalom, sok függ Fortunától. Nagy farakásban pusztítóbban dühöng a tűzvész. Nagy bőség nagy kaput nyit a veszedelem előtt. Ritkán látsz porig nyomoritva olyant, aki nem volt előtte nagyon szerencsés. Ismeretlenségben élő ember nem ismer veszteséget…
Öröm: Hatalmas vagyok: van házam, katonám, kincsem.
Ész: A valódi hatalomnak erény az alapja. Ha az alapot megrengeted, minél nagyobb az építmény, annál előbb dől romba. Hiába töltöd meg kinccsel a házad, hajóhaddal a tengert, ha közben lelkeddel a belső ellenség háborúzik, és végűl legyőz. Ha azt akarod, hogy valóban hatalmas légy, fékezd meg belső ellenségeidet: űzd el a haragot, a kapzsi-
ságot, uralkodj kéjvágyadon - és végűl győzd le önmagad: hired és lelked igazi ellenségét…
Öröm: Hatalmam kiválóan megszilárdult.
Ész: Ugyan milyen alapon? Homokon? Hullámokon? Szélben? Vagy a Fortuna kerekén, mint hinni szokás? Kérlek, hagyj fel a magadra vállalt oktalan bizakodással: szilárd hatalom nem létezik. Hogy jobban értsd, mire gondolok, hozzáteszem: semmilyen hatalom
nem hatalmas.
(Petrarca: A hatalomról)
* * *
Francesco Petrarca (1304 - 1374) itáliai humanista költő.