A cukrászdában az a jó, benne minden földi jó. Édes. Sós. Keserű. Savanyú. Meleg. Hideg. Különös esemény történt: a torták, linzerek, krémesek, minyonok, piték morogtak: a csokis kuglóf elterpeszkedik, elfoglalja a helyet előlük, kelleti magát. Nappal szünetel a hideg- és melegháború, de éjszaka elszabadul a pokol.

A kuglóf ordít: - Én vagyok a hatalom! Az eper torta siporog: - Hadjátokk piccikét érvényesülni habocskámat! A puncs fagyi hidegen dörrent: - Gyalázat, elolvadok a sok hülyeségtől, mielőtt nyalnának!

A dagi kuglófból ugráltak kifelé a mazsolák, annyira mérges volt: - Engem szeretnek a legjobban, mert bízhatnak bennem reggelire, ebédre, vacsorára; hááá, szétrobbanok! - Persze, neked van a legtöbb vaj a nagy hasadon - pislogott a piskóta. Nyolc tojásos. A dobos torta dobolt, énekelt: - Szép va-gyok, fi-nom, mit a-kar egy mi-nyon?

A zajban felébredt a zserbó, a muffin, a puszedli, félrelökték a sajtos rudat, és határozottan szóltak: - Csendet! A túrós kevert hívta a mákos bejglit, mert neki volt a legnagyobb tekintélye a cukrászdában (úgy hitték, nagyon okos, ha különös neve van).

Csend lett. Reggel a cukrász kisasszony sikított, amikor meglátta a rombolást: a sütemények széttottyadva, morzsára hullva punnyadtak az asztalon. Csak a csokis kuglóf pöffeszkedett: a botturmixot bérelte fel az öldöklésre.

A cukrász kisasszony könnyező szemekkel látott újra munkához. - Miért, miért tették - suttogta -, hiszen mindegyiküket szeretik az emberek.
Az édeset. A sósat. A keserűt. A savanyút. A meleget. A hideget.

Címke: blog, cukrászda, harc, Tóth Ilona   Komment:

A bejegyzés 2010. 11. 22., 13:42-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.